• Munkatársaid minden reggel lelkesen jönnek dolgozni, és minden hónapban csúcsokat dönt a teljesítményük?
  • Nem kell attól rettegned, hogy melyik embered csábítja el egy fejvadász vagy a konkurencia?
  • Este lelkesen, energiával teli mész haza a munkából, és nem úgy, mint akiből 100%-ig kifacsarták az életenergiát?

 

Ha mindhárom kérdésre NEM a válasz, akkor nagy bajban vagy!

 

Minden előadásomon megkérdezem a hallgatóságot (hogy ne én mondjam ki), mekkora teljesítménybeli különbségek lehetnek egy motivált és egy nem motivált munkatárs között?

 

A válasz széleskörű egyetértéssel, hogy :

minimum duplája, de akár három-öt-tízszerese is lehet! Ja, és ez nemcsak a munkatársakra, hanem az alvállalkozókra és más partnerekre is igaz, magyarul minden emberre, aki körülvesz (pl. a gyermekeidre, házastársadra, sőt még az anyósodra is)!

 

A kérdés csak az, hogy mennyire vagy képes motiválni őket?

 

Nem véletlen, hogy már az ókorban tudták, hogy megfelelő “harci morál” nélkül esélytelen csatát nyerni, és a történelem során voltak is híres hadvezérek, pl. Leónidasz spártai király, William Wallace skót lovag, Erwin Rommel német vezértábornagy, akik mesterei voltak katonáik (beosztottaik) motiválásának.

 

Még teljesen reménytelen helyzetben is úgy fel tudták lelkesíteni katonáikat, hogy a többszörös túlerőnek is győzni akarással mentek neki! Pedig Leónidasz királlyal szemben William Wallace-nak egy kicsit nehezebb dolga volt, mert neki nem gyermekkoruktól harcra nevelt spártaiakba kellett harci szellemet önteni, hanem egyszerű skótokba, de nézzük meg, hogyan sikerült neki:

 

 

Mi köze mindennek egy vállalkozáshoz?

 

Ha van egy 10 fős vállalkozásod, amely éppen nullszaldoval működik, akkor már egy igazán motivált alkalmazott is nyereségessé teheti a céged, míg egyetlen negatív munkatárs veszteségessé! Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a veszteséges működésből, a reménytelen helyzetből egy lelkes, ötletekkel teli munkatárs képes kihúzni (különösen ha értékesítő az illető)!

 

Sokszor hallom is, hogy a cégvezetők, vállalkozók olyan munkatársakra vágynak, akiknek “tulajdonosi szemléletük” van.

 

Évekkel ez előtt ezt a”tulajdonosi szemléletet” kicsit nevetségesnek gondoltam, mert:

 

  • Mitől legyen tulajdonosi szemlélete egy havi 80 nettót kereső adminisztrátornak?
  • Mitől tudná egy havi 80 nettóból elő ember elképzelni, egy havi 10 millió forint árbevétellel, és havi 9 millió forint költségvetéssel rendelkező vállalkozás gondját-baját?
  • Miből tudná megítélni éves fizetése többszörösébe kerülő reklámkampányról, hogy mennyire van jól felépítve és mennyire ésszerű?

 

Közben azonban rájöttem, hogy a cégvezetők nem vágynak hülyeségre, csak rosszul nevezik, ugyanis olyan munkatársakra vágynak, akik:
 

  • Feladatokban gondolkodnak, és nem munkaidőben!
  • Nem kell őket hajtani, mert maguktól is szorgalmasan dolgoznak!
  • Nem kell őket állandó felügyelet alatt tartani, mert számukra természetes, hogy igényes munkát adnak ki a kezük alól!
  • Szívükön viselik a cég sorsát, ugyanolyan költségérzékenyek, mint a tulajdonos, pl. ha utolsóként hagyják el az irodát, akkor lekapcsolják a villanyt!


Összefoglalva úgy viselkednek és dolgoznak, mintha tulajdonostársak lennének!

 

Ki ne vágyna ilyen munkatársakra?

 

Szerintem egy vállalkozásban, különösen kisvállalkozásban másfajta emberekkel nem lehet boldogulni, különben a cégvezető megy rá idegileg és fizikailag is, és még a vállalkozása sem fog tudni fejlődni, növekedni, de nagyvállalatoknál is elkél minél több ilyen ember, különösen kulcsposztokon.

 

A III. VHK Kapcsolatépítő Napon tartandó előadásomon pontosan arról lesz szó, hogy érd el, hogy ilyen munkatársaid legyenek!

 

Találkozzunk 2010. október 06-án a III. VHK Kapcsolatépítő Napon!

 

Üdvözlettel: Kelkó Tamás