Szó szerint így! A múlt héten a Vállalkozz Hatékonyan Klub előadásán dr. Szabó Tibor a neves ügyvéd, adószakértő és laptulajdonos idézte egy állami fő gazdasági vezető kijelentését:

 

“Teljesen felesleges támogatni a kisvállalkozókat, mert a végén úgy is vesznek egy Mercedest!”

 

Túl azon a dolgon, hogy az ember felháborodik a kijelentés cinizmusán és újra feldereng a rémálmom a láthatáron, amikor ebben az országban csak multik maradnak és az utolsó magyar kisvállalkozó is bezárja a boltot – ezen a kijelentésen azért el kell gondolkodni.

 

Elmondom a múltkori élményem. Nemrég egy vidéki városban jártam és jó sok helybéli vállalkozó összejött. A közös vágyuk az volt, hogy szerezzek tőkét, tőkéstársat neki, mert most hatalmas lehetőségeik lennének: a válságban bagóért felvásárolható a konkurencia, ingatlanok, gépek és piac. Csak nekik nincs tőkéjük. Ugyanakkor, mérget veszek rá, mindegyik megvette annak idején azt a bizonyos Mercedest…

 

Egy állami gazdasági vezető mit szeretne: a cégek folyamatosan és stabilan bővüljenek, egyre nagyobb forgalmat csináljanak, alkalmazzanak egyre több embert, exportáljanak és természetesen ennek megfelelően fizessenek egyre több adót. És a gond: ennek a szép víziónak a multik megfelelnek, a magyar kisvállalkozások zöme meg nem. És persze rinyál mindenki a gazdasági környezet meg a szabályozók miatt: de igazából mindkettő azonos pályán hajózik. És tényleg igaz, hogy a végén a kisvállalkozó megveszi a Mercit és nem növekszik tovább, a multi meg megy tovább, még ha lassabban is.

 

Akkor mi az oka annak, hogy ezt a stabil növekedés a kisvállalkozásoknál nem valósul meg? És hogyan képesek ezeken a multik túljutni? Megpróbálom összeszedni.

 

1, Ősember tulajdonolja a céget.

 

Az Ősember a pénztárcámban című könyvemben részletesen leírtam azt az őskorból itt maradt téves agyi berendezkedésünket, ami folyton arra ösztönös bennünket, hogy mindig mindent elköltsünk.

 

Egy kisvállalkozás esetén a tulajdonos személye mindent átsző: igazából a cég hibái és erényei 95%-ban a tulajdonos hibái és erényei. Egy kisvállalkozás egy innovatív, energikus tulajdonossal ezért mindig állva hagyja a nagy lomha multikat.

 

Sajnos pont ezért a kisvállalkozás úgy viselkedik, mint a tulajdonos személye – és az emberek nagyon nehezen tudják megállni, hogy ne az ősi ösztönöknek megfelelően viselkedjenek. Ezért egy idő után egyszerűen a bennünk élő ősembert irritálni fogja a kasszában lévő sok pénz, és tényleg megveszik azt a bizonyos mercit, építenek egy értelmetlen irodaházat, vagy valami más teljesen felesleges presztízsberuházásra költenek. Pedig a pénz mindig eláll, és a nagy lehetőségek – mint most – előbb-utóbb menetrend szerint befutnak. És ha annak idején ősember barátunk mindent elköltött, akkor most csak a gazdasági környezetre panaszkodhatunk.

 

Ezzel szemben a multik személytelen szabályrendszer szerint működnek. Külön-külön minden alkalmazott ősember ösztönök szerint veri a pénzt, de magát a céget nagyon szigorú szabályok szerint, költségeket csökkentve, tartalékokat képezve vezetik. Nagyon mulatságos például néha a nagy multik pénzügyi igazgatóival találkozni, akik a munkahelyükön az utolsó forintig ragaszkodnak a tartalékképzési rátákhoz és költségkeretekhez – otthon viszont, magánemberként, úgy eladósodnak, hogy rossz nézni…

 

Hasonlóan mulatságos(?), amikor egy korábban multis vezető saját vállalkozást alapít. Egy töredék másodperc alatt elfelejti azokat a pénzügyi szabályokat, amit a cégnél alkalmazott. Helyette a céget úgy irányítja, mint a saját pénztárcáját. Arról meg rég tudjuk, hogy azt meg a saját ősember ösztönei kezelik – rémítően.

 

2, Komfort zóna

 

Mindenkinek megvan az a köre, amiben kényelmesen érzi magát. Ahol ismeri a játékszabályokat. Amikor egy cég folyamatosan növekszik, akkor újra és újra a vezetőnek is át kell lépnie a komfort zónán: meg kell tanulni az új méretben a szabályokat, és magának is változnia kell. Ez az emberek többségét megrémíti. Tudat alatt ellenállnak és minden megtesznek egy idő után, hogy ne növekedjenek. Mert abban a magasságban már szédülne. Mert nem akarnak tanulni. Mert jó ez így, ahogy most van.

 

a. Komfort zóna pénzben

 

Nagyon sokaknál a komfort zóna pénzben mérhető. Egy bizonyos pénzmennyiség felett nem érzik otthon magukat. Gyakran sokan erkölcstelennek érzik, hogy ennyi pénzük legyen. Nem tudják, hogy kell bánni ennyi pénzzel.

 

Máshol a forgalommal van gond. Egy bizonyos szint felett minőségileg változó problémák lépnek fel. Aki képes négy embernek remek bablevest főzni az egyáltalán nem biztos, hogy képes négyezer embernek is ezt megfőzni. Itt megint teljesen más szervezési elveket kell alkalmazni – és bár a végtermék azonos, egy jó bableves – teljesen másként kell csinálni.

 

Mi módon lehet ebből a pénzügyi komfort zónából kikeveredni? Először is (mint az anonim alkoholistáknál) be kell látnunk, hogy ilyen problémánk van. Aztán tanulhatunk, kereshetünk egy jó külső tanácsadót. Nagyon gyakran az is segít, ha vezető pozíciókba olyan alkalmazottakat keresünk, akik tízszer akkora forgalmú cégeknél dolgoztak korábban, hasonló pozícióban. ők nem lesznek megijedve a forgalom növekedésétől.

 

b. Komfort zóna időben

 

Nagyon sokan azért nem lépnek előre, mert úgy érzik, csak ennyi idejük van. Ha kétszer ekkora cégük lenne, az minimum kétszer annyi időt igényelne. És ha már így is napi 12 órát dolgozunk, akkor nekünk annyi.

 

Ez hasonló probléma, mint az előbb a bablevessel. Négy főre nyilván kényelmesen meg lehet főzni egy embernek, még húsz főre is, de már nagyon pattogósan. De négyezer emberre főzni már egy csapat ember kell, ahol valakinek szervezni és irányítania kell.

 

És itt egy kemény komfort zóna határhoz érünk. Egy szint felett nagyon sok mindent nem végezhetünk el magunk. Itt szervezni kell: ki kell dolgozni a folyamatokat, meg kell írni a forgatókönyveket, embereket kell az egyes munkakörökre felvenni, betanítani, motiválni és ellenőrizni. És amikor ezzel szembesülnek, sok kisvállalkozó feladja, és marad a jól bevált saját napi 12 órás munkakörénél. Igazából nem vállalkozást vezet, csak maguknak teremtettek egy jó (?) állást.

 

c. Komfort zóna alkalmazottakban

 

Ha egy cég nő, az óhatatlanul azzal jár, hogy az alkalmazottak számának is nőnie kell. És ez megint nagyon sokaknál kiüti a biztosítékot. Már az első alkalmazott felvétele is egy sokkos folyamat, hiszen nagyon sokan úgy gondolják, hogy amit nem maguk csinálnak, az nincs jól megcsinálva.

 

Talán a legnagyobb komfort zóna áttörés valahol 10-15 alkalmazott tájékán következik be. Ilyenkor ugyanis a tulajdonos elveszti a közvetlen kontroll lehetőségét. Tíz ember még felügyelni lehet személyesen, harmincat már lehetetlen. És ekkor kell felvenni, kiképezni a vezetőket, akik önálló jogokkal vezethetik az alkalmazottak egy csoportját. Egy ilyen lépés iszonyú kínokat tud okozni a tulajdonosok többségének.

 

Nem véletlen, hogy milyen nagy számban vannak a kisvállalkozások közt ilyen 10 alkalmazott körüli cégek. Nagyon sokan elakadnak itt, mert nem tudnak (nem mernek) vezetői gárdát kialakítani. Egy közepesen jól dolgozó cég tíz alkalmazottal kitermeli pár év alatt a tulajdonos Mercedesét, akkor meg minek továbblépni?

 

3, Tervezés hiánya

 

Ahol a legnagyobb a különbség a kisvállalkozások és a multik közt, az a tervezés. Én még nem láttam egyetlen multit sem, ahol ne lett volna terv évekre előre. (A múltkor jártam egy nagy cégnél ahol 12 éves rövidtávú (!), részletes tervük volt, de volt egy 20 éves középtávú és egy 50 éves hosszútávú tervük is!) Ezzel szemben a kisvállalkozások döntő részében semmifajta terv sincs.

 

Az elmúlt évben a Vállalkozz Hatékonyan Klubban nagyon sokat foglalkoztunk a tervezéssel, hogy hogyan kell egy ilyet összerakni, mit lehet kitűzni, hogyan kell valóra váltani. Jól látszik, hogy azok a cégek, ahol ezt elkezdték, drasztikus növekedést tudtak elérni. Ennek során rengeteg minden kiderült a cégről, piacról és magukról.

 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni milyen fontos egy terv. Nem hiszem, hogy bárki neki állna családi házat építeni terv nélkül. Ugyanakkor egy olyan céget, ami sok családi ház értékű forgalmat bonyolít évente, gond nélkül vezetnek minden fajta terv nélkül. Hátborzongató.

 

Összefoglalva

 

A biológiából tudjuk: ami nem nő az sorvad. A folyamatos stabil egyhelyben állás illúzió. Mindenki azt szeretne: államunk vezetői, a családunk és titkon persze magunk is, ha nőne a cégünk, mennénk előre.