Örök dilemma a fenti kérdés. Szinte nem fordul elő olyan beszélgetés vagy előadás, ahol ez ne kerülne szóba.

 

Különösen kezdő vállalkozók esetén kardinális kérdés, mert óriási a kísértés, hogy családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vegye körül magát a cégében.

 

Közben elég meredek sztorikat hallok. Volt olyan, hogy mindössze fél év közös munka után egy néhány fős szállítmányozó vállalkozás tulajdonosát a saját bátyja lopta meg kb. 1,5 millió forinttal, és azóta sem látták őt.

 

A másik gyakori eset a „tulajdonos feleség” effektus (itt elnézést kérek a hölgyektől, akire nem vonatkozik, ne vegye magára). Arról van szó, amikor egyértelműen a férj a vállalkozás motorja, a felesége viszont sem emberileg, sem szakmailag meg sem közelíti az ő szintjét, viszont a hatalomban ugyanolyan jogokat követel magának. Beleszól mindenbe, teljesen feleslegesen ugráltatja a munkatársakat csak azért, hogy megmutassa ki az úr a háznál, és hogy ő is olyan fontos ember, mint a férje.

 

Ha a férj meg akarna szabadulni tőle, az akkora kalamajkával járna, hogy nemcsak a családi béke, hanem lehet a vállalkozásuk is rámenne. Így jobb a békesség alapon inkább eltűri és a színfalak mögött megpróbálja ápolni megalázott munkatársai lelkét…

 

Gyakori eset sajnos, amikor beindul egy vállalkozás, hihetetlen tempóval növekszik, majd egyszer csak a növekedés lassul, esetleg meg is torpan. Egy külső szemlélő szinte percek alatt deríti ki, hogy egy adott részleg vezetője miatt van a megtorpanás, mert túlnőtte őt a munkaköre, a feladatai és képtelen tartani a vállalkozás többi részével a tempót.

 

Ez még önmagában nem kezelhetetlen probléma egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az illető a tulajdonos unokatestvére és így esélytelen, hogy lecseréljék egy alkalmasabb emberre. Van olyan cég, ahol a teljes menedzsment rokon és ismerős, és mindenkin túlnőtt a munkaköre, a feladatai. Ilyenkor beindul a „fejétől bűzlik a hal” effektus, azaz a farkától kezdik el pucolni a csapatot. Végül is mindig a Józsi, a raktáros a hibás…

 

Rengeteg rossz, sőt egyenesen katasztrofális tapasztalat létezik sok vállalkozó fejében a rokonok, barátok, ismerősök alkalmazása terén, ezért sokaktól hallom, hogy velük aztán soha!

 

Ez is egy megoldás, azonban tudni kell, hogy sok ma már komoly vállalat nem élte volna túl a kezdeti nehézségeket, ha nem alkalmaznak rokonokat, barátokat, ismerősöket, tehát kár lenne ilyen szélsőségesen elintézni a dolgot. A problémát nem lehet egy kategórikus NEM-el vagy IGEN-el elintézni. Ennél azért kifinomultabb megközelítés szükséges. Szerintem.

 

 

Mégis mi lehet egy jó kompromisszumos megoldás?

 

Úgy találtam, hogy ha az illető felvételénél felteszel önmagadnak egy-két kérdést, és ha megfelelő a válasz, akkor nyugodtan felveheted az adott családtagod, barátod, ismerősöd. A kérdés pedig így szól:

 

  • Ha a felvett rokon, barát, ismerős nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és meg kell válni tőle, akkor a személyes kapcsolatotok kárát látja-e ennek?
     
  • Megmarad-e a barátság, a jó rokoni kapcsolat, ha kirúgod őt a cégedből?
     
  • Van-e elég önkritikája a felvenni kívánt családtagodnak, barátodnak, ismerősödnek, hogy kudarc esetén elismerje, hogy ő a hibás és nem tud megfelelni az elvárt követelményeknek?

 

Végül is Neked kell eldöntened, hogy mi mit ér meg.

 

Szóval a zárókérdés az: megéri-e veszélyeztetni a magánéleti jó viszonyt egy kérdőjeles munkakapcsolat kedvéért?

 

 

Üdvözlettel: Kelkó Tamás

 

u.i.: Jelentkeztél már a VHK Roadshow valamelyik színhelyére? Ha nem, itt tudod megtenni?