Egyáltalán miért alapították a vállalkozást?!

Ezt a kérdést, ha feltenném, nagyon sok cégtulajdonos megdöbbenne – ugyanis ezen valószínűleg még sosem gondolkodott el.
(Katonakoromban volt egy őrmesterem, ő mondta: Utálok őrségbe menni, mert ott a csendben magam vagyok és akkor muszáj gondolkodnom… )
Nézzük sorban a kóros eseteket!
1. A céggel egy munkahelyet akar magának
Nagyon sokan úgy gondolják: elegük van az alkalmazotti rabszolgaéletből: szabadok akarnak lenni! Saját lábukra akarnak állni, és ennek legjobb módja, ha saját vállalkozást alapítanak. Ennek kedvelt jelszava: Rúgd ki a főnököd! Ez a megalapozottnak tűnő felbuzdulás meglepően sokszor fordul tragédiába.A felállás gyakran a következő: Adott egy kiváló szakember, aki alkalmazottként dolgozik. Egyszer csak elkezd számolni: mennyi az ő fizetése és mennyit számláz ki a munkaadó cége az ő munkája után a megrendelőnek. Ennek az aránya nem ritkán 5-10 szeres. Például egy autószerelő szakműhelyben a rezsióradíj 5000 Ft, de maguk a szerelők nem igen kapnak 800-900Ft-nál nagyobb nettó órabért. Legyünk függetlenek, mondják erre a lelkes szakik és ez a rengeteg pénz a mienk lesz! Ilyenkor azonban sok mindent nem vesznek figyelembe. Egyrészt, egy vállalkozás rengeteg más jellegű ismeretet is feltételez, magán a szakmán kívül: könyvelés, szervezés, marketing, jog és még hosszan sorolhatnám. Ehhez honnan értsen szegény szaki. Arról nem is beszélve, hogy mennyi beruházással kell indítani egy vállalkozást: gépek, műhely, bolt, stb. A legszörnyűbb csak később jön: azt veszik észre, hogy sokkal többet dolgoznak, mint korábban és ezt lehetetlen otthagyniuk: nincs szabadság, szabadnap – csak a robot, ráadásul, amit keresnek, az sem több mint korábban. Igazából ezek az emberek nem vállalkozást akartak alapítani, csak egy saját kiváló munkahelyet akartak maguknak: nagyobb szabadsággal és sokkal nagyobb fizetéssel. E helyett gyakran sokkal nagyobb kötöttséget találnak és kiszámíthatatlan anyagiakat, sőt nem ritkán olyan csődöt, ami a magánvagyonukat is felemészti. Pedig az elején egész jó ötletnek tűnt!
2. Főnök akar lenni
Ez is igen gyakran előfordul, különösen fiatalok esetében, hogy a beosztottként dolgozó úgy gondolja, az a legegyszerűbb módja, hogy főnök legyen, ha saját vállalkozást alapít. Ez gyors és hatékony módja annak, hogy a friss vállalkozó egész életre szóló mély élményeket szerezzen, csak ezek a legritkább esetben pozitívak… A vezetőket mindig jobban fizetik, mint a melósokat. Ennek egyszerű oka van: nagyon kevés ember képes jól más embereket vezetni. (A sztárfocistákat is azért fizetik meg annyira, mert kevés ilyen ember van, aki ennyire képes focizni.) Annak, hogy a dolgozó nem lett főnök gyakran az az oka, hogy nem alkalmas rá. Egy rossz vezető viszont hatványozottan több kárt tud csinálni, mint egy rossz melós… Saját vállalkozásában ezt ráadásul saját magának teszi.
3. Sok pénzt akarnak keresni pénzzel
A legtöbb alkalmazottként dolgozó embernek nem csak az a tévképzete van, hogy a főnöknek könnyű és remek lenni, hanem az is, hogy a vállalkozáshoz nem is kell érteni és ott aztán dől a lé. Ügyfélkörömben gyakran vannak olyanok, akikre rászakad az ég, mert hirtelen valami miatt nagyon sok pénzhez jutottak. Ez a legtöbbször egy váratlan örökség, vagy eladott ingatlanból befolyó nagyobb összeg, de előfordul egy-egy lottó ötös is. Ilyenkor, nagyon sok ember, aki sokáig görnyedezett főnökei elnyomása alatt, mint kisfizetésű alkalmazott, úgy látja elérkezett megváltásuk napja. Azzal a pénzzel, amihez váratlanul jutottak, indítanak vagy megvesznek egy vállalkozást és innentől kezdve életük minden problémája meg van oldva. Ügyfeleim körében szép számmal láttam ilyet, de egyetlen olyat sem láttam, ahol a bármilyen korábbi vállalkozási ismeret nélkül belevágva jól sült volna el a dolog. Inkább csőd vagy afelé tendáló vergődés lett az ilyen ügyekből. A világ tőkepiacán véletlenszerűen befektetve 100 éves átlagban 12,8% dollárhozam érhető el. Amatőrként nagyon nehéz úgy indítani vagy bevásárolni egy vállalkozást, hogy tartósan ezt a hozamot hozza – pláne úgy, hogy egyáltalán ne keljen benne dolgozni. Akkor meg minek? Rossz élményeket sokkal olcsóbban is lehet szerezni például minőségi horrorfilmek megtekintésével…
4. Üzleti lehetőséget akar kihasználni
Nagyon gyakran azért alapítanak vállalkozást, mert valami kiváló üzleti lehetőségre találnak. (Árnyaltabban úgy fogalmaznék, hogy valami “kiváló üzleti lehetőségnek látszó dolgot” találnak.) Ilyenkor gyakran úgy tesznek, mint a bibliai példabeszédbeli ember, aki kincset talált más földjén: ő ugyanis eladta mindenét és megvette azt a földet”. (Akkoriban ugyanis azé lett a kincs, akié a föld volt…) (ref: Mt 13:44) Sajnos bármilyen kiváló üzleti lehetőséget talál is meg, ha nem egy igazán szuper vállalkozó az ember, akkor két lehetőség van. Első – kiderül, hogy annyira nem is szuper az a lehetőség. Kettő – ha viszont tényleg kiderül, hogy szuper, egy pillanat múlva ott lesz a nyakunkon a nagyobb, tőkeerősebb konkurencia. De a remény hal meg utoljára…
A másik sor mindig gyorsabban halad
mondja Murphy egyik törvénye. Az emberek többsége ezt tapasztalatból igaznak tartja. Miért? Ugyanis ha sorban állunk két dolog lehetséges. Egy -a másik sor halad jobban, ezt látom és dühöngök. Kettő – az én sorom halad gyorsabban, akkor meg rögtön el is felejtjük az egészet és nem rögzül. Ugyanígy a sikeres vállalkozások mindig szem előtt vannak, bezzeg a rengeteg vergődő és csődbe ment nincs – legfeljebb a sajátunk… Akkor nem is lehet jól vállalkozást indítani? De lehet, hiszen számtalan jó vállalkozást lát az ember. Csakhogy ezek mögött mindig sok vér, veríték könny, és rengeteg tanulás áll. Ez persze nem látszik…
Gyereknevelés és vállalkozás
Milyen hozzáállással lehet egy vállalkozást alapítani? Szerintem a legjobb úgy nekivágni a dolognak, mint ha egészséges módon gyereket nevelni. A régi mondás szerint ugyanis a gyerek vendég a családban. Ugyanis jól behatárolható ideig él csak velünk: felnő és kirepül a családból. Senki sem várja el a gyerekektől, hogy még negyven éves korukban is velünk lakjanak. (Minden nagykorú gyerekemnek, akik még velünk laknak, finoman, de rendszeresen meg szoktam jegyezni, hogy jogilag már csak “szívességi lakáshasználók”…) Egy vállalkozást, csak azért alapíthat az ember, hogy nagy erős független ,,valakit” neveljen belőle. Akkor most jön egy nagyon fontos alapelv. Szóval: Vállalkozást csak azért alapít és épít az ember, hogy előbb-utóbb eladható legyen. Az már részletkérdés, hogy tényleg eladjuk-e. (Bár az eladásból befolyó tengersok pénz utáni évi 12,8% hozam se kutya…) A lényeg hogy eladható legyen. Milyen egy eladható cég? Nem más, mint a tulajdonostól teljesen függetlenül működő pénztermelő gépecske. Minden rendben szépen működik, mindenki tudja a dolgát, nyugi van és dől a pénz. Ha kedve van, elmehet a tulaj pár hónap vakációra és mire visszajön tele lesz a kassza. Teljesen lehetetlen, elérhetetlen álom? Miért tényleg azt gondolja, Demján Sándor rohangászik az építkezésein? Vagy Csányi Sándor ellenőrizgeti az OTP fiókokat? Nagy frászt! Igenis meg lehet ezeket úgy szervezni, és ha kell el is lehet adni, sőt megvenni is érdemes az így felépített vállalkozásokat.
OK, halljuk a frankót!
Ha ilyen okos vagyok, mondhatják, meséljem már el, hogyan lehet ezt megvalósítani! Ez hosszú történet, de ajánlok két könyvet, annak, aki komolyan szeretnének így felépíteni a saját cégüket. Nemrég egy cégvezetőknek szóló konferencián voltam és szóba kerültek mindenkinek a kedvenc vállalkozási szakkönyvei is. Ami szinte mindenkinél bent volt a legkedveltebbek közt, az Michael Gerber: A V mítosz (itthon Bagolyvár kiadó) című könyve. Szinte kötelező tananyagként kéne előírni minden vállalkozónak. Ugyanis pontosan erről szól, hogy hogyan kell úgy felépíteni egy céget, hogy az nélkülünk is dolgozzon. Nem mesélem el, tényleg jó könyv, bár a lényeg elférne 30 oldalon. Ilyen örökbecsű mondatok vannak benne például, hogy azt mondja: Ne a vállalkozásodban dolgozz, hanem a vállalkozásodon. És még sokáig sorolhatnám. Ha még nem olvasta (ez meglepne) akkor feltétlen olvassa el, ha meg igen, olvassa el még egyszer! Nem lehetne eleve egy olyan vállalkozásom, miben nem kell dolgoznom? Ez sem olyan sci-fi mintsem elsőre gondolná. Először is, ha az ember részvényt, részvény alapú befektetési alapokba fektet akkor igazából a más vállalkozásába fektet be. És ehhez nem kell dolgozni. És megismétlem: a világ tőkepiaca 100 éves átlagban 12,8% dollárhozamot teljesít. Ez sem rossz…
Ok, de most szakadjunk el a szakmámtól… Ha ragaszkodik, hogy a magáé legyen az egész vállalkozás és az elejétől kezdve ne kelljen benne dolgozni, erre is van mód itt a 21. században. No jó, azért egy kicsit mégis dolgozna, mondjuk heti négy órát, ha ez azért nem akadályozza a Föld körüli vitorlástúrákban. Ennek most már (pár hónapja) Magyarországon is megjelent szakirodalma, Thimothy Ferris: 4 órás munkahét című könyve (megintcsak Bagolyvár kiadó itthon). Nem vaskos könyv, mégis nagyon sok minden van benne és többek közt elég korrekt leírást ad hogyan lehet manapság egy ilyen vállalkozást felépíteni kiszervezéssel, internettel stb. Nem mondom, hogy mindenkinek lehetséges/sikerül, de sok egyéb szempontból is fontosnak tartom, hogy elolvassa minden vállalkozó. Egyszerűen nem árt, ha látunk egy olyan vállalkozási formát, ami máshogy működik, mint amit megszoktunk. Sok szempontból ez a jövő útja. Én például sok olyan cégtulajdonost ismerek, akinek ilyen vállalkozása van. Az igaz ugyan, hogy a legtöbbjük többet dolgozik, mint heti négy óra, de mindegyik azért, mert egyébként nagyon unatkoznának… Ezt kívánom önöknek is! Legyen olyan munkájuk, amit bármikor otthagyhatnak és ezt csak azért nem teszik, mert szeretik csinálni unatkoznának nélküle!
Tudja mit? Nem csak ezt kívánom Önnek! Mit szólna hozzá, ha segítenénk is egy ilyen vállalkozást felépíteni?
Szeptember második felében a Vállalkozz Hatékonyan Klub vezetősége útra kel és egy országjáró “turnéra” indul. 5, majd’ egész napos tréninget tartunk az ország különböző pontjain. Hol és mikor találkozhatunk és miről lesz szó? Erre térjünk vissza hétfőn. Hétfőn Surányi Ferenc fogja bejelenteni a helyszíneket és a legfontosabb tudnivalókat. Ha szeretne az elsők között regisztrálni a találkozónkra, hétfőn figyelje a email fiókját.
Baráti üdvözlettel: dr. Tóth András







Fenti írásban valóban fontos dolgok vannak, kb.25 éve van vállalkozásom. Mint építész eleinte szakmai videók készítésével foglalkoztunk - igen szépen hozott bevételt, meg hasznot is. Tovább léptünk és céget alapítottunk, megcélozva az építészeti látványtervezést. Ez a 90-es évek elején nem csak itthon, de a nagyvilágban is úttörő vállalkozás volt.
Ez sem ment rosszul, de idővel meguntam(tuk), hogy mások - nekünk nem mindig tetsző terveit kell feldolgozni. Tovább léptünk, ez az időszak volt, amikor a nagy tervezőirodák sorra estek szét és kivállalkozásokként próbáltak megélni, mi is beálltunk közéjük. Kapcsolataik révén sikerült is néhánynak megalapozni a jövőt. Az igazán saját munkákat falvonultató 15 év szép eredményeket hozott nekünk is, de hát a jelen helyzet nem a beruházásokat segíti sem pénzvilág sem az elhatalmasogó bürokrácia tekintetében.
Mindenki arra panaszkodik, hogy milyen nehéz egy jó ötlet megvalósításához pénzhez jutni, de egyszer valaki nézze mibe is kerül fáradságban és idegölő szélmalomharcban megkapni egy építési engedélyt - az utóbbi években több ügyfelem dőlt be a hivatalok tétovasága és pénzéhsége miatt. Tudom, hihetetlen, de van olyan Bp. önkormányzat aki nem adja addig ki az építési engedélyt amíg a közműnyilatkozatban megállapított fejlesztési hozzájárulást be nem fizetik - a csavar a dologban, hogy a rendeletek szerint nem is kell az engedélyhez ilyen nyilatkozat, de ők, mint a közműtársaság résztulajdonosai ragaszkodnak ehhez - több 10 mFt-ról van szó adott esetben (bent is maradtunk a tervezési díj jelentős részével az ügyletben - egy éve nincs kifizetve a meló teljesen) ... és még tucatnyi elképesztő dologgal tudnálak "szórakoztatni".
Visszatérve a tárgyhoz: jelenleg tulajdonostársammal 6 alkalmazottat foglalkoztatunk. Fő profilunk a tervezés lett, mint cégalapítók a tervezésben egyre kevesebb szerepet tudunk felvállalni, valóban nekünk kell ellátni a többieket faladattal, de piszokul hiányzik az alkotás, sokszor cserélnék szívesen a látványtervezőmmel, aki viszont, mint mondja: nem szívesen velem.
Nemsokára 50 leszek, három gyerekkel, és egyre jobban azon járatom magam, milyen módon lehetne valóban azt csinálnom amit igazán szeretek - és ez sajnos nekem nem a cégvezetés, de vinni kell tovább, mert a mi kintlevőségeink is hamarosan meghaladják a lehetőségeinket, egy folyó munkában a megrendelő éppen tegnap jelentette be, hogy az előző munkafázist nem tudja kifizetni, de hétfőn kellene leadnunk a második fázis terveit az építési engedélyhez, de megmondta, hogy azt sem fogja tudni kifizetni - csak fél év múlva, talán.
Egyszóval kis csapatunk lehet, hogy átalakulás előtt áll, vagy sikerül valami okosságot kitalálnom, hogyan lehet túlélni azt, amikor éves tervezett árbevételünk 30%-a nem igazán behajtható kintlevőség.
Más szóval: szívesen olvasom leveleidet és ha megtehetem el is megyek valamelyik rendezvényre és a 23 éves fiamat is próbálom rávenni, hogy tegye ezt, hátha tudunk hatékonyabban vállakozni.
Üdv: B.S.