Tudod, a szabadság magányos dolog – énekelte annak idején Hobó.

Aki saját vállalkozását vezeti, az bizony szabad – és bizony ez nagyon magányos dolog… Mert kivel tudná megbeszélni egy cégvezető a dolgait? A családjával? A beosztottaival? A konkurenciájával? Szegény- szegény cégvezetők.

Ott állnak a nagy szabadságban egymagukban. Ez most a múlt heti két találkozónkról jutott az eszembe. Ugyanis még ennyi felszabadult vállalkozót életemben nem láttam!

Számítottam rá, hogy azért amikor végre a maguk fajtái közt vannak, akkor feloldódnak. Abban is reménykedtem, hogy vagyunk elég okosak, hogy tudjunk mindenkinek valamit segíteni magányos küzdelmében. Ami viszont itt történt, az őszintén meglepett.

Ugyanis a hangulat és a légkör minden várakozásomat messze felülmúlta. Mindez a százötvenezer forintos órában csúcsosodott ki. Ugyanis azt találtuk ki, hogy élesben mutatjuk meg mit is jelent egy ilyen klub.

Kiültünk hármasban Tamással és Ferivel a több mint 100 fős közönség elé és bárkinek bármit lehetett kérdezni, és mi ott és akkor élesben próbálunk segíteni. Az eredmény szó szerint megdöbbentő volt. Hihetetlen mennyiségű és fajtájú problémával bombáztak bennünket egy órában. A vállalkozások teljes skálája a nyelviskolától az ipari gyártó cégekig, a természet gyógyászattól a vezetési tanácsadókig, az ipari konyháktól a nagykereskedőkig mindenki. Mi pedig mindenre igyekeztünk, valami jó megoldást javasolni.

De nem ennek örültem a legjobban. A közönség is egy pillanat alatt felpezsdült és az egész társaság együtt ötletelt egy-egy kérdés kapcsán. Ilyenkor hatalmas gondolatok tudnak születni! Ráadásul közben és a kérdez felelek óra után rengetegen cseréltek névjegyet, találtak partnerre, vagy kezdtek el valami közös dologban gondolkodni. Szerintem aki nem volt ott az sajnálhatja…

De nem baj, majd találkozunk a klubban!